Angliába jöttem, mesterségem címere: mérnök

Azt is ígértem nektek, mesélek a lakótársainkról. Bár az ember Londonban viszonylag gyakran költözik, valószínűleg minden állomáshely megér egy misét. Amit biztosan tudok, hogy az előző helyünk és a mostani is ilyen, de szorítkozzunk csak a mostanira. Kiváló terepet biztosít ez a város ahhoz, hogy mindenféle népek mindenféle gyermekeit megismerjük, és egy részükkel kapcsolatban megfogadjuk, többet ilyenekkel nem akarunk együtt lakni. A probléma persze az, hogy idővel majd elfogynak a listáról a népségek. Na, ADDIGRA kell megteremteni az alapokat saját lakáshoz/házhoz.

Kedves Mindenki!

Elléptem haza egy családi villámlátogatásra, keddig.

Vigyázzatok magatokra, vigyázok én is!

"Riadó-riadó,
kezdődik a Híradó..."

/Bobafett: Híradó/

A világ történései megunhatatlanok, főleg, ha olyan emberekkel vagy körülvéve, akik ezeket a történéseket teljesen más szemszögből nézik, mint te. Nem mondom, hozzáállásban van még mit tanulni, ami azt illeti, már ragadt is rám, vagyis úgy gondolom. Nézzük, mi érdekelte itt az embereket, vagy mi engem.

Sziasztok újra Kedves Olvasók! Elnézést kérek, hogy a rögtönzött tavaszi szünetet nem jelentettem be előre, kaptam is érte a fejemre rendesen. De akkor mostmár nézzünk valami olvasnivalót. A cím ne ijesszen meg senkit, nem leszünk aktakukacok, csak arról gondoltam mesélni nektek, hogy itt mivel fárasztja az ember gyerekét a bürokrácia (és hogyan próbál utánanyúlni a magyar).

Eltelt tehát az első hét, és ideje, hogy beszámoljak az első benyomásokról. Röviden persze azt mondanám, hogy szuper, de vannak azért sztorik, amiket, úgy gondoltam, elmesélek. A teljesség igénye nélkül, mert gyakran jut eszembe (természetesen amikor nem vagyok blogközelben), hogy mit nem írtam még le. Ha van olyan téma, amiről szeretnétek olvasni, írjátok meg kommentbe, és összehozok róla egy posztot. Addig is lássuk, most mi jut eszembe!

A hétvége kellemesen eltelt, és alkalmas volt arra, hogy megfelelően rápihenjek a munkára. A program a szokásos volt: vásárlás, séta, Forma-1, főzés, pihenés. Természetesen vasárnap este kicsit nehezen aludtam el, hiszen rendkívül izgatottan vártam, hogy milyen környezetbe kerülök, milyen lesz a munka, hogy fogadnak a kollégák, illetve hogyan fogom bírni az egész napos angol társalgást. Hétfő reggel 9:30 előtt kellett megjelennem, igyekeztem figyelni arra, hogy az elmúlt 2-3 évben sokat fejlődött pontosságom ne hagyjon cserben (aki most mosolyog, képzelje el, milyen lehettem előtte).

Kedden úgy tűnt, nincs már sok hátra ebből az egész álláskeresősdiből, hiszen kaptam egy ajánlatot egy jó cégtől, jó pozícióra, jó pénzért. Én úgy voltam vele, az a tisztességes, ha kérek 2 nap gondolkodási időt, és az alatt beszerzem a másik két meglátogatott cég visszajelzését. Aztán, ha annyira szerencsés helyzet adódik, akkor három közül döntök. Ennyire szerencsés helyzet természetesen nem adódott, de nagyon nehéz nem lett az élet.

Eljött az egyik pillanat, amire nagyon vártam, sikeresen teljesítettem az adatbázisprogramozós interjúkat, és úgy döntöttek, állást ajánlanak nekem! :) Hogyaszongya:

"Kedves János,

először is még egyszer köszönöm, hogy befáradtál hozzánk még egy interjúra.

Beszélgettem Markkal és Mariaval, és mindhárman úgy gondoljuk, komoly erősítést jelentenél a csapatunk számára, ezért úgy döntöttünk, felajánljuk neked a lehetőséget, hogy Adatbázis fejlesztő pozícióban csatlakozz hozzánk, évi bruttó XXXXX font kezdőfizetéssel."

Ezelőtt nem sokkal azt is megtudtam, hogy a múlt hét csütörtök reggeli interjú bár jól sikerült, az utánam érkezett jelöltnek még jobban, ezért őt kívánják felvenni. Nem dőltem a kardomba, úgy sem voltak 100%-ig szimpatikusak. A délutániak válaszát még természetesen megvárom, és utána döntök, hogy mi legyen. Jó érzés azonban tudni, hogy egy tuti jó választásom már van!

Sok jó ember kis helyen is elfér, tartja a mondás. De két jó ember rengetegsok cucca? Úgy döntöttünk tehát, mint már említettem, hogy nagyobb szoba után nézünk. Nem kellett sokáig keresgélni, Londonban naponta százával teremnek az albérleti hirdetések. Ami azt illeti, rutinosak fel sem hívnak olyan számot, ami több, mint 2 napos hirdetés alatt van, mert az gyanús. Gyanús, hogy cigány indiai a főbérlő, hogy olyan környéken van, ahol nappal még meleg töltényhüvelyt találsz a járdán, és persze a gyanút erősíti az indokolatlanul alacsony ár.

Ma a szokásosnál (8:30) egy órával hamarabb, 7:30-kor volt ébresztő. Londonnak olyan környékére vártak interjúra, ahol még sohasem jártam. Előzetesen kis puskákat készítettem magamnak a mai napra, cetlire felírva, hogy a melyik metrótól milyen irányú sétával jutok el a helyszínekre. Hasznosnak bizonyult. A készülődés ma már komplikáció nélkül zajlott. Ahogy belejövök, úgy lesznek egyre simábbak a reggelek. És még cipőt fényezni is volt időm! 8:40 volt, amikor elindultam, 9:30-ra voltam hivatalos.