Újfent szeretettel köszöntöm minden, még megmaradt olvasómat. Kissé hosszú szünetet sikerült tartani a legutóbbi bejegyzés óta, de az előző posztban már emlegetett új hobbik csúnyán elvitték az estéket. Még mindig ne kérdezzétek mik ezek, ha lesz látszatja is, megmutatom! Addig is fussuk át, mi történt velünk mostanában.

Először is remélem mindenkinek kellemesen telt az idő, amíg nem posztoltam, főleg az ünnepek. Mi nagyon jól éreztük magunkat otthon, én személy szerint csak azt sajnálom, hogy nem tudtam mindenkivel találkozni, akivel akartam. Egyszerűen nem fért bele. Elvitte ugyanis az időmet a zabálás, ami a különböző programokon zajlott :) Mindenhol megkaptam, hogy milyen sovány vagyok, ezért enni kellett. Aztán mikor ettem, akkor még egy kicsit. Tudjátok, hogy megy ez :).

Tudom, hogy ígértem képes lakásbemutatót, de úgy döntöttem, nem lesz. Nem szeretném az internetet kitapétázni a lakásunk tartalmával, remélem ezt megértitek. Azt mondjuk sajnálom, hogy a kertet nem fényképeztem le rögtön beköltözéskor, mert lehetett volna ilyen "előtte-utána" képeket közölni róla, vagy olyat, hogy "Dóra hajának egyik felét sehogy sem kezeltük, a másik felét viszont gyomirtóval". Mindenesetre, ha a terveink megvalósultak és minden a helyére kerül, akkor azért majd megmutatom, mit alkottam. A bodzabokor már tudna mesélni, mert a múlt hétvégén egészen komoly fodrászaton esett át. Akkor éppen +10 fok volt, a fene se gondolta volna, hogy egy héttel később -4°C lesz és leesik 10 centi hó.

A munkahelyváltás óta én komoly szakmai dolgokról nem tudok beszámolni, hiszen még csak két hónapja vagyok ott. Az már látszik, hogy nagyon bíznak bennem, adnak a szavamra és fontosnak tartják a munkámat. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy az ügyvezető igazgató mellé ültettek be, a cég elnöke pedig minden hétfőn velem dolgozik a projekten. Mivel ez egy kicsi cég (20 fős kb.), egyáltalán nem meglepő, hogy még az elnök is leül kódolni. Az is igaz mondjuk, hogy ő általában fejjel rohan a falnak, ezért feladataim közé tartozik a lelkesedésének megfelelő irányba terelése. Még hogy nem kell majd embereket igazgatnom... :) A munka már csak azért is érdekes, mert nagyon sok olyan dolgok kellett csinálnom az elmúlt hetekben, amit még sosem. Másrészt pedig ez egy új projekt, ami most indul, ezért lehetőségem van mindenféle ötletet kipróbálni. Az előző helyen azért sírtam, hogy a projektvezetési ötleteimet nem hallgatják meg; itt viszont mindet meghallgatják, és sok ellenvetés még nem érkezett. Persze, kicsit nehéz 40-45 körüli, húsz éve ugyanazon a nyelven kódoló szakiknak elmagyarázni, hogy a szakma az utóbbi évtizedekben fejlődésen ment keresztül, és ezeknek legalább egy részét illene követni. Kissé új helyzet számomra, hogy minden döntésemet tételesen meg kell indokolni, mert az, hogy "ezt így kell", bizony nem elég. Főleg, ha az, amit szeretnék, pénzbe kerül. Az ilyesminek egyetlen veszélye van, mégpedig az, hogy a bizonyítással idő megy el. Azt hiszem ez inkább kihívás, mint probléma.

Arra is emlékszem, hogy ígértem nektek bürokráciás posztot, de senkit nincs szívem azzal büntetni, komolyan. Ez az ország is hemzseg a szarházi ingyenélő ügyvédektől például. Ha ismertek jogászt, akiből kiváló szarházi ingyenélő ügyvéd válna, küldjétek bátran ide, lesz meló szarásig (és pénz is)! Hogy a Villamoskari indulót idézzem "A jogász ellened ezer vádat kohol". Mesélte kétajtós szekrény méretű rendszergarázda kolléga például, hogy vannak jogászok, akiknek az a "munkája", hogy kikérik egy internetszolgáltató adott területen élő előfizetőinek listáját, aztán levelet küldenek vagy mindenkinek, vagy találomra, hogy "hopp-hopp, te bizony letöltöttél három zeneszámot a múlt héten, legyél kedves £1000 befizetni és akkor nem cibálunk bíróságra. Tisztelettel, stb." (Az Egyesült Királyságban már a letöltés is bűncselekmény, még ha magáncélú, akkor is.) És ugye ez néha talál. A szerencsétlen júzer meg, ha nincs annyi esze, hogy guglizzon, micsinál? Fizet. Jó üzlet, nem? Az egész annyiból áll, hogy vannak cégek, akik szerzői jogvédő irodának nevezik magukat, és ezzel szórakoznak az év minden napján. Tuti bevétel! Még élelmesebbek azt csinálják, hogy forgalmi mintát kérnek a netszolgáltatótól, azon mindenféle szűrőket futtatnak, és célzottan küldik a leveleket. (Azt most tegyük zárójelbe, hogy a szolgáltató miért adja ki az adataidat, be vannak szarva, ezért kiadják.) Egyébként ha nem fizet a címzett, az ügy nem kerül bíróságra, mert a "jogvédők" visszavonják a keresetet. Tartanak attól ugyanis, hogy bukják, és mivel precedensjog van, az ÖSSZES további bírósági perben lehetne az első ítéletére hivatkozni, ami miatt mindet buknák. Kérdeztem a kollégát, hogy ezek az emberek miért nem keresnek valami tisztességes munkát, azt mondta, úgy nehezebb pénzt keresni. Erről jut eszembe, a Nagy Víz másik oldalán sem sokkal értelmesebbek a hatóságok. Angolul tudóknak ajánlom ezt a cikket: http://www.christianpost.com/news/british-tourists-arrested-for-destroy-america-twitter-joke-68302/ , angolul nem tudóknak majd lefordítjuk :)

Volt egy olyan ötletem nemrég, hogy lesznek majd itt a blogon villámsztorik. Amolyan egypercesek, főleg találkozásokról és/vagy kellemes élményekről. Előnye, hogy nem kell sokat gondolkodni a formáján és a tartalmán; továbbá talán rendszeresebben lesz olvasnivaló. Mit szóltok?

Olvastunk az otthoni hóhelyzetről, és egy kicsit irigykedtünk, hogy itt vajon lesz-e hó, hiszen a múlt héten is már +10 fok volt és különben is, itt ritkábban van hó. Erre tegnap leszakadt kb. 10 centi. Egyéb kívánságaim között szerepelnek ötvenfontosok is, abból is hullhatna vagy 10 centi a kertbe! :) Annak örömére, hogy szakad a hó, tegnap este elmentünk sétálni. Itt nem messz van tőlünk Crouch Hill, ami, ahogy a neve is mutatja, egy domb. És egy új angol népi sportot figyeltünk meg: a hülyébbik fele autózni próbál, a humorosabb fele pedig kiáll a járdára és nézi a műsort. Zseniális! Amikor kiértünk Crouch Hill főutcájára, nem is ismertünk rá. Ezen a főutcán segítettem megtolni egy Mercedest, aminek a vezetője úgy gondolta, felhalad a dombra. Végül feladta és az emelkedő egy szélesebb részén meg akart fordulni, ami helyben pörgő kerekekkel nehézkes. Számomra a havazás tartozéka az autók tologatása, valósággal szaladtam segíteni. Sikerült is az urat irányba tenni. Azt a jótanácsot már nem hallgatta meg, hogy sétáljon inkább. Más alternatíva ugyanis nem nagyon maradt, a tömegközlekedés eléggé megritkult (a metró is). Kíváncsi is leszek, hétfő reggel beérek-e időben munkába. Lehet bevetem majd édesanyám módszerét, aki a fél órás útra rászán másfelet, biztos, ami biztos, nehogy elkéssünk :)

Vigyázzatok magatokra ebben a nagy hidegben!