Azt is ígértem nektek, mesélek a lakótársainkról. Bár az ember Londonban viszonylag gyakran költözik, valószínűleg minden állomáshely megér egy misét. Amit biztosan tudok, hogy az előző helyünk és a mostani is ilyen, de szorítkozzunk csak a mostanira. Kiváló terepet biztosít ez a város ahhoz, hogy mindenféle népek mindenféle gyermekeit megismerjük, és egy részükkel kapcsolatban megfogadjuk, többet ilyenekkel nem akarunk együtt lakni. A probléma persze az, hogy idővel majd elfogynak a listáról a népségek. Na, ADDIGRA kell megteremteni az alapokat saját lakáshoz/házhoz.
Ez a házikó, ahol mi állomásozunk, jelenleg 7 lakónak biztosít tetőt a feje fölé, ami az egyetlen fürdőszobára nézve kicsit magas népsűrűséget jelent. Számomra meglepő módon azonban reggel sosem volt még probléma, annál inkább este, és én pont fordítva vártam. Ennek persze csak örülni lehet. Ezen kívül minden közös helységből egy van: konyha, nappali, társai. Van egy kis kertünk is, 3/4-e lebetonozva, a maradék meg elhanyagolva, bár van rá ígéret, hogy a Chelsea-stadionból kifúj majd egy kis gyepet a szél, és pont itt fogja letenni. Erre még visszatérek.
A ház gazdája alapból egy ügynökség, ez errefelé nem ritka: egy cég vásárol fel házakat/lakásokat, és adja őket bérbe. Ingatlanbefektetés, általában jó üzlet. Persze, tekintve a bérlők általános tiszteletét a tárgyak épsége iránt, amortizációval mindig számolni kell. A teljes házat az ügynökségtől egy szlovák csaj (SZ) és a görög pasija (G) bérlik. És ha hiszitek, ha nem, mindeddig sikerült megállnom, hogy akár egyetlen szlovákiás poént is elsüssek. Egyszer kellett vele fenyegetőznöm, amikor SZ bele akarta önteni nagyapám házipálinkájából a felest egy pohár kólába. Ezért ugye tarkóra szívlapát jár alapból, de én még hozzátettem azt is, hogy Szlovákiáról fogok vicceket mesélni, ha tényleg beleönti. Mindenkinek úgy a jobb, hogy nem tette. Egyébként alapvetően kedves, jó szándékú. A lelkivilága annál sötétebb lehet, mert minden szobában van fekete fal, amit ő festett, és kizárólag fekete cuccokban jár. Szegénykém egyetlen súlyos terhet visel, az pedig a pasija, G.
G, mint említettem, görög, ebből kifolyólag képtelen halkan beszélni. 11 éve rontja a levegőt Londonban, ezért legalább angolul elfogadhatóan beszél, de az összes előítéletet, ami hirtelen eszetekbe jut a görögökkel szemben, nyugodtan képzeljétek el róla. Nem érdekli, milyen napszak van, üvölt, mint a fába szorult féreg. Általában ellátást (kaját, piát, édességet) követel, ezért SZ-t leküldi a konyhába főzni, ő pedig egész nap a szobában vakargatja a kékerest. Volt, hogy napokig nem láttuk kijönni. Amikor kijött meg is kérdeztem tőle, hogy tán elfogyott-e az oxigén a szobában, hogy előjött? Legalább vette a lapot. Úgy tudjuk, nem is dolgozik jelenleg semmit. Amikor SZ egy barátnője két hete itt járt, megkérdezte G-t, hogy "Mit dolgozol?" a válasz pedig az volt, hogy "Szeretem SZ-t.". Értitek. Aranyásó, csak férfiben. Pfejj. A személyisége alapból neki is kedves, jó szándékú volna, csak annyi kib..ttul idegesítő tulajdonságot vett fel hozzá, hogy igen nehéz vele az élet. Focinézésre viszont mindig kapható, csak nem bírja közben befogni a száját. Kockább kollégáknak még annyit hozzátennék, hogy a gyerek a trollscience jeles képviselője, így szakértéseit már meghallgathattam több informatikai témában, de Fukusima és a hasmenésjárvány kapcsán is. Aki nem érti a trollscience kifejezést, annak ezt úgy fordítanám le, hogy mondjuk minden tudományágból csak 20%-ot ért, és ezekből a százalékokból a legnagyobb baromságokat tudja kitalálni, amit komolyan is gondol.
De lendüljünk is tovább, lakik velünk egy bolgár pár, azon kívül, hogy néhány háztartási eszközről fogalmuk sincsen, mire való, vagy hogyan kell használni, nincs velük semmi probléma. Angolul kicsivel beszélnek jobban, mint édesanyám, így beszélgetni se nagyon kell/lehet velük. Ők pontosan azok a munkavállalók, akik azért jöttek ide, hogy majd nyelvet tanulnak, meg pénzt keresnek. Aztán persze lóf@sz, a környezetükben nem is dolgozik született angol, akitől mondjuk tanulni lehetne, a pénz meg olyan, amilyen. Természetesen az idegenforgalom/vendéglátás bevándorlómunkásainak táborát erősítik. Többnyire koleszterint esznek zsírral (értsd zsíron sütött csúsztatott tükörtojás belül megszórva sajttal), így olyan hosszú életet sem jósolnék nekik. Hogy ennek ellenére hogyan csinálják, hogy mindkettő cérnavékony, azt nem értem. A csajszi bizonyára bejönne Nagy Gergő kollégának, mert kisebb a segge, mint az övé. Igazából kb. akárkinél kisebb a segge. Mondtam is a srácnak, hogy etesse. Nem a seggét, a csajt.
És, hogy meglegyen a létszám, a 7 főhöz rajtunk kívül adódik még egy spanyol kertész srác (S), aki véleményünk szerint, hogy is mondjam, a folyó homokosabb partján strandol, nem a kavicsoson. Angolul pont annyit beszél, mint a bolgárok, egy élmény hallgatni, amikor egymással próbálnak kommunikálni. Ritkán látjuk a srácot, mert általában hajnaltól késő estig dolgozik, mégpedig a Chelseanél nyírja a füvet. Ebből gondolom kitaláltátok, hogyan tervezzük megoldani a kert helyreállítását. Csak hát gondolom ő is úgy van ezzel a kerttel, mint a nőgyógyász a feleségével, hogy hazamegy és "nem igaz, még egy...". Ennek megfelelően a rekonstrukció, bár hetek óta tervben van, még nem kezdődött el. Hogy a dolgok állásáról neki sincs túl sok fogalma, azt bizonyítja, hogy egyik nap odajött hozzám a fizetési papírját lobogtatva: nem tudok esetleg valami olyan elérhetőséget az angol kormányhoz, amit fel lehetne hívni és kérni, hogy ő kevesebb adót fizessen? Világ proletárjai, egyesüljetek (az adó megúszásában)! (Az angol adórendszerről és hasonló kérdésekről majd egy külön posztban megemlékezünk.)
A végére hagytam a bónusz +1 lakót, Fufu cicát, aki természetesen fekete, és jelenleg éppen 4 darab 7 hetes kiscica büszke mamája. Gazdái SZ és G, akiknek csak távoli fogalmuk van arról, hogyan kellene macskát tartani. (Márti szerint, de még én is hajlok rá, hogy egyetértsek. Azért nem foglalok állást, mert én nem szeretem a macskákat, sose tartottam és remélem nem is fogok.) Szerencsétlen macsek minden napja harc a túlélésért. Idegesen nyávog 0-24, hogy végre adjon már neki valaki kaját. Vagy valaki engedje már ki a kertbe. Vagy vissza. Engem ma kétszer ijesztett meg, egyszer amikor a hűtő tetejére ugrott fel, egyszer pedig amikor az asztalra, a kajám mellé. Ha még egyszer megpróbálja, statáriumot hirdetek macskákra.
Amint látjátok, nem egyszerű az élet olyan környezetben, ahol kezdetben az embernek nincs pénze saját lakást bérelni. Vagy mert egyáltalán nem is akar, hiszen ezen is spórol. Így aztán marad a lutri, hogy a következő költözésnél mit dob a gép, kivel hoz össze a sors. Ja, és hogy miért nem lakunk magyarokkal? Azt már nem...
