Ma a szokásosnál (8:30) egy órával hamarabb, 7:30-kor volt ébresztő. Londonnak olyan környékére vártak interjúra, ahol még sohasem jártam. Előzetesen kis puskákat készítettem magamnak a mai napra, cetlire felírva, hogy a melyik metrótól milyen irányú sétával jutok el a helyszínekre. Hasznosnak bizonyult. A készülődés ma már komplikáció nélkül zajlott. Ahogy belejövök, úgy lesznek egyre simábbak a reggelek. És még cipőt fényezni is volt időm! 8:40 volt, amikor elindultam, 9:30-ra voltam hivatalos.
És ismét 10 perccel előbb érkeztem, nem is értem, hogy tudom én ezt sorozatban produkálni. Persze, mondtam a két interjúztatónak, hogy tudom ám, hogy a 0. feladat volt az, hogy idetaláljak, ne is tagadják! Ez után egy kimerítő, brutális, agyfacsaró 2 és fél órás interjú következett (good luck - fist fuck, Anyukám, ezt nem fordítom le neked). Szóval voltam én már kemény interjún, de ez a legtutibbat (Morgan Stanley) idézte. Amit egy .NET interjún meg lehet kérdezni, azt szerintem megkérdezték. Ennek megfelelően nem is állítanám, hogy brillíroztam, de minden feladatnak eljutottam végül a megoldásáig, az elméleti kérdéseknek pedig nagy százalékára tudtam a választ. Jövő hét első felére ígértek választ, hogy hívnak-e 2. körre. Persze, fogalmam sincs, ott mit akarnak még kérdezni. Állítólag az már csak fél órás, és a cég vezérigazgatójával történik. Fogalmam nincs például, hogy egy vezérigazgató mit keres interjún, minek foglalkozik ilyesmivel. Nem voltak szimpatikusak, de azt hiszem ez kiérzik a soraimból. Amikor kijöttem, már 12 óra elmúlt, felhívtam a fejvadász srácot, hogy ember erről nem volt szó, úgy röhögött majd' elejtette a telefont. De szerinte jó jel, hogy ennyi ideig foglalkoztak velem. Meglátjuk. Tanácsolta, hogy egyek-igyak, szedjem össze a gondolataimat és igyekezzek a másik interjúra, mert a belváros másik végén van.
Hazajönni már nem volt idő, csak úgy elmalmozni meg kicsit soknak tűnt. De ezt a problémámat a cigányok indiaiak megoldották, ugyanis 20 percet vártam a kajára. Tápoltam egy jóízűt és elindultam északnak. A célhoz 13:40-kor már odaértem, gondoltam 20 perccel hamarabb csak nem csöngetek már be interjúra, úgyhogy sétáltam 10 percet a környéken. Csinos kis utcák, terek, macskakő, kajáldák, kávézók, teljesen meg voltam lepődve. A nap sütött, a szellő lengedezett, egészen feltöltődve érkeztem meg 13:53-kor. Egész kis bizottság interjúztatott, hárman tiszteltek meg. Ami meglepetés volt: a két úr mellett egy hölgy is érkezett, akit Évának hívtak, bizony, magyar, és 9 éve ennél a cégnél tolja, mint fejlesztő. Ez a kis mosolygás így az interjú elején mindjárt kiváló légkört is teremtett, így vidáman beszélgettünk kb. 1 órát, ahol mindenfélét kérdezgettek az egyetemi és a munkával töltött évekről, .NET tapasztalataimról. Úgy érzem, megelégedéssel hallgatták a válaszaimat, persze, minden interjúztató van annyira rutinos, hogy semmit ne lehessen leolvasni az arcáról. Ezután egy feladatot kaptam, természetesen papíron programozás volt, amit kapásból megoldattam, két ok miatt. Az egyik, hogy a felhasznált adatszerkezeteket átnéztem Microsoft könyvből, a másik pedig, hogy Istvánnak (ex-főnök) hála van egy Programming Interviews Exposed (Programozási interjúk felfedve) című könyvem, és láss csodát, szerepel benne hasonló feladvány, mint ami a papíron volt. A vezető fejlesztő nagy megelégedéssel olvasta a megoldást, majd utamra bocsájtottak azzal az ígérettel, hogy ők is jeleznek a fejvadászon keresztül a jövő hét elején. Szimpatikus cég, szimpatikus interjú és interjúztatók. Természetesen ismét leadtam a drótot a közvetítő srácnak, hogy ez is ki van pipálva. Ő gratulált, hogy túléltem a napot, majd kérte, hogy lazítsak. Mondtam neki, hogy mindenképp iszom valami erőset, támogatta az ötletet.
Hazaérve Márti már várt széles mosollyal és nagy dobozokkal, holnap ugyanis költözünk. Egy kicsit nagyobb szobába, egy kicsit északabbra. Egyébként a ma délutáni és a jövő hétfői interjús melókhoz még kényelmes is lenne (1 órán belüli menetidő). Ittam egy kis frissítőt és elkezdtünk pakolni, mint az őrültek. Mostanra (este 11) dobozokkal, szatyrokkal és tömött bőröndökkel vagyunk körülvéve, csak egy kicsi ösvény vezet ki köztük a szobából. Holnap 12:00-ra érkezik a költöztető (magyar), és egy menetben átgurulunk az új helyünkre.
Köszönöm mindenkinek aki ma szurkolt és gondolt rám, most pedig lehet izgulni, hogy vajon hogyan vélekednek rólam, mert én igazán nem tudom eldönteni. Addig is, igyatok meg pár sört.
