Drága Olvasók, ti egyszerűen nem tudjátok elképzelni, mennyi mérget megettem, mire eljutottam odáig, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Képzeljétek el azt, hogy egy olyan gépen kell dolgoznotok, ami bármelyik pillanatban csonttá fagyhat úgy, hogy semmi előjel nincsen, menteni pedig semmi esélyetek. Ilyen helyzetben kevesen próbáltátok volna meg (szerintem), hogy leüljetek egy órára blogot írni. Mindenki megértését kérem, hogy én is csak egyszer próbáltam meg (lefagyott). Megpróbálom ezt és a közelmúlt lényeges eseményeit azért most röviden összefoglalni, hogy picit utolérjük magunkat.
Először is határozottan emlékszem, hogy a fociról és a bolgárokról szóló poszt alá azt írtam, hogy folyt. köv., nos ennek azóta már történt is folytatása. Ugye balkáni barátainkról tudjuk, hogy leléptek, a foci pedig végre eljutott oda, hogy elmehettem a csapathoz próbajátékra, mert megkezdődött a felkészülési időszak. Örültem, mint majom a farkának, hogy az első csapatukhoz hívnak (három van, értelemszerűen a harmadik játszik a legalacsonyabb ligában), de kiderült, hogy ez nekem még túl erős. Hiába járunk hetente kétszer-háromszor futni Mártival, gondolván majd nagy szükségem lesz a kondira, annyit nem játszottam, hogy leizzadjak. A 15 perc alatt egyetlen használható labdát kaptam, azt sikerült a kapusba pöccinteni, azon kívül mint ha pályán se lettem volna, biztosan nekem adták az átlátszóvá tevő mezt, csak nem vettem észre (9-es voltam amúgy, kicsit nyomta is a hátam). Rendkívül kíváncsi vagyok, hogy a 2. vagy 3. számú csapathoz elhívnak-e, szerintem szerencsésebb lenne a 3., oda talán beférek, és felvehetném a lépést. Az INCC Rangers után az angol nagypálya elég erős váltás volt.
Mint említettem futunk, többé-kevésbé lelkesen. Én jelenleg ott tartok, hogy 3.7 km lemegy 20 perc alatt (2 emelkedő, 2 lejtő, a Finsbury Park nem sík terep). 2.2 km egy kör, ennek a feléről indultam egy hónapja, ami akkor az ájulás szélére sodort. Ma már a másfél kör sem végez ki, és ennek felettébb örülök. Egy karika így néz ki. Ha bezoomoltok StreetView nézetig, akár le is lehet sétálni velünk egy kört. Ami a képeken nem látszik, hogy a park északi részén kialakítottak egy szabadtéri konditermet. Időjárástűrőre módosított kondigépek várják az érdeklődőket, és bizony akármikor arra járunk, használják őket szép számmal. Futás után itt szoktunk "gyúrni, vazze". A tgogc.com oldalon lehet nézelődni, hogyan is fest egy ilyen valójában.
Amikor épp nem mozgással töltjük a szabadidőt, akkor kertészkedünk. Márti facebookon játszik virtuális parasztosat, én meg igazit a kertben. Persze, ezek nem teremnek minden estéről reggelre, de az eredmény (remélhetőleg) ehető lesz. Az egész ugye ott kezdődött, hogy itt nem találtam elérhető közelségben és áron rendes fehér paprikát (ami ugye sárga, de azér' piros mer' még ződ), ezért édesanyám küldött nekem levélben magot, meg ha már úgyis küldött, akkor paradicsomot és petrezselymet is. Az volt a marhanagy szerencsém, hogy a néhány elvetett magból csak 8 paprika és egyetlen paradicsom kelt ki, fogalmam sincs mit kezdtem volna mondjuk kétszer ennyi növénnyel. A termesztés módját igyekeztem a növények számára viszonylag kényelmes módon megoldani, ezért 50cm mélységű kültéri edényekben nőnek, egy ember magasságúra is emelhető fóliasátorban. Így:
Amint látható, a fólia nincs teljes magasságra emelve, nem láttam szükségét. Meg így a lakótársak sem éreznek kedvet bemászkálni, mert lehajolni azért már mégse. Szóval csak az megy be, aki nagyon akar, az meg én vagyok. A ládákban nagyjából 250 liter általános virágföld segít a termelésben. A paprikák közelebbről:
Feltűnhet, hogy az elülső két tő elég csenevész, nos, őszintén szólva, ennek nem tudom, mi az oka. Sajnos valószínűleg későn jöttem rá, hogy a virágföld teteje hajlamos összeállni, nem engedvén nedvességet és levegőt a talajba, ami viszont ugye a paprikának rohadtul kellene. Mióta rendszeresen kapirgálom a ládákban lévő földet, látványos virágzásnak indultak. A hátrébb lévőkön már nagyobb paprikák is megfigyelhetők, ilyenek:
Úgy tűnik tehát, hogy lesz egy-két lecsóravaló!
Ezzel a kócerájjal egyébként egy dolog nagyon vicces lesz, amit pedig költözésnek hívnak. A közeljövőben erre is sort fogunk keríteni, mert elegünk lett itt a hülyeségből. Mivel megígértem korábban, hogy nem írok több gyűlöltellenségeink-jellegű posztot, röviden foglalom csak össze, hogy a görög egy kiállhatatlan fasz, szegény barátnőjét már nagyon sajnáljuk; a Fufuból kihullott négy kiscica pedig mostmár egészen szép méretűre nőtt, egészen rendkívül büdöset szarik a szobánk bejáratával szemben lévő macskaalomba, Fufu anyacicus pedig ismét hordóformát öltött, aminek a kimenetelét már nem várnánk meg. Augusztus elején írásban jeleztük, hogy köszönjük szépen, de nekünk ebből a hónap végére pont elég lesz.
Nem mondanám, hogy egyszerűen találtunk új helyet, sem azt, hogy olcsón, de az igényeinket mindenképp kielégíti majd. Lesz kertünk, konyhánk és hálószobánk, tiszta (nem penészes!) fürdőszobánk, dolgozó emberekből álló szomszédságunk és csendes utcánk (ez utóbbi most is van). A fent említett futkosós parkhoz (és a munkába/suliba vivő metróhoz) is nagyon közel fogunk lakni, panasznak helye nincs. További részletek és talán képek majd akkor, ha alá lesznek írva a papírok. Remélem így sem kiabáltam el semmit. (Azért vagyok besz.rva, mert az első nagyon szimpatikus házat az orrunk elől nyúlták le, hétfő reggel pirosat-lilát láttunk a méregtől.)
És akkor most kérdezitek, hogy de mi lesz a zavargással? Hirtelenjében csak azt tudnám mondani, hogy osszátok el kettővel, amit otthon a hírekben bemondtak, a többi nagyjából stimmel. Majd mesélek róla én is, aggódni felőlünk nem kell, itt nem volt semmi, és már máshol is nyugi van. ("Meg lehet nyugodni, mert béke van a Balkánon. Ezt a békét nyugodtan meg lehet b.ni!" Van egy söre annak, aki megmondja, kitől idéztem. A poszt címe is segít.)
Lám, ezt a posztot már kibírta a gép. Ennek egyetlen titka volt, hogy a WLAN-kártyát kellett belőle nagyon messzire kihajítani. A hónapokig tartó mérgelődés immár végetért. A nyomravezetői sör nem jár senkinek, mert erre az ártatlannak tűnő jószágra senki nem tippelt. A sok ideg miatt először szilaj kanásztáncot akartam lejteni a hardveren, de aztán jobb ötletem támadt: eladtam ebayen! Így még az árának a fele is visszajött, én meg végre nyugodtan blogolhatok/játszhaton anélkül a para nélkül, hogy bármikor fagyhat. Kész szerencse, hogy strapabíró gépházat vettem.
Amíg kitalálom miről írjak legközelebb, addig kommentben tessenek szépen gratulálni Mártinak, akit felvettek a már megkezdett egyetemi program folytatásának számító ázsiai közgáz MSc képzésre!
