Olyan sztorijaim vannak, nem hiszitek el. De komolyan, ha nekem csak mesélnék, vagy nem hinném el, vagy elosztanám kettővel. Mozgalmas volt a hét, még úgy is, hogy Márti már másfél hete otthon lógatja a lábát, én meg itt malmozok egyedül. De nehogy azt higgyétek, hogy én most aztán kirúgtam a hámból, hogy nincs itt az asszony, nem. A hülyeség házhoz jön. A kellemes élményekért viszont meg kellett mozdulni.
Foci
Mióta itt vagyok, semmilyen sporttevékenységet nem űzök. Ennek ellenére fogytam, de jól tudom, ez nem lesz így mindig. Valamint egészségünk megőrzéséhez elengedhetetlen a sportolás. Fogalmam nem volt azonban, hogyan kezdjek bele: hol lehet itt focizni? Kivel? Milyen pályán? Ésatöbbi. Ilyenkor google az ember barátja, fel is túrtam a neten, és végül rátaláltam az Amateur Football Combination (AFC) szövetségre, amely a londoni amatőr klubokat tömöríti. Ahogy észrevettem, errefelé nem annyira divat a kispálya, főleg nagypályán játszanak. Az AFC égisze alá több, mint száz klub tartozik, 12 osztályban, osztályonként 1-3 divízióban, ezzel őket tartják Európa legnagyobb bajnokságának. Azt viszont tudni kell, hogy nem részei a Nagy Angol Futtballrendszernek (bővebben itt), attól függetlenül működnek, bár egyetlen klubnak sincs megtiltva, hogy valamely félprofi bajnokságba benevezzen. Én a Lea Valley FC-t szemeltem ki magamnak, főleg azért, mert a pályájuk rendkívül közel van, gyalogosan fél óra, tömegközlekedve 15 perc (amiből 10 perc szintén séta). A klub honlapját ne keressétek, mert bár van, információtartalma egyenlő a nullával. A klub titkárának írtam emailt, hogy én kérem szépen focizni szeretnék. Vissza is írt az úriember, hogy az nagyon nagyszerű, találkozzunk a törzshelyén pénteken, és egy sör mellett beszéljük meg a részleteket.
Hogy, hogy nem, ez a törzshely a hazai pályával szemben van, és egy nagyon kellemes, igazi angol kocsma. Értsd: padlószőnyeg, fa berendezés, hatalmas sörcsapok (egy részük a kézzel pumpálós fajta), szóval ami kell. Úgy hívják, hogy 'The Coppermill', és 1968-ban alapították, amivel nagyon fiatal kocsmának számít. A helyén egy játékgyár volt, ezért a dekoráció jó része a gyár utolsó termékei közül kerül ki: babák, csontvázak, játékautó, játékmalom(!), ilyesmi. Természetesen a titkár (Melvin) nem engedett fizetni a sörért. A találkozó első része olyan volt, mint egy állásinterjú: mikor és mennyit fociztam, milyen posztokon, milyen gyors vagyok (istenem, kérdezte volna 5 évvel ezelőtt...), voltam-e profi klub tagja, ésatöbbi. És nem akarta nekem elhinni, hogy Debrecenben, egy 250-300 ezres városban csak egy profi futballklub van. Kb. fél óra beszélgetés után arra jutottunk, hogy fogalmunk nincs, alulról vagy felülről közelítem a szintjüket, ezért abban maradtunk, hogy augusztus elején résztveszek próbajátékon, barátságos meccseken, aztán meglátjuk. Én azért tartok attól, hogy alulról, de majd meglátjuk.
A találkozó második fele főleg sörökről szólt, illetve végre lehetett értelmes beszélgetést folytatni anyanyelvűekkel, és tanulni. Melvin már a harmadik feleségét fogyasztja, akit magával is hozott, nagyon kedves hölgy. Filozófiát tanít ott, ahol Márti tanul, meg még sok más mindennel is foglalkozik. Ja, és van egy hajója. Van a közelben ugyanis egy folyó, a Lea (erről kapta a klub is a nevét), amely kiváló lehetőséget nyújt hajókázásra, hiszen ez a szakasza már megfelelően széles és mély is (tőlünk délebbre később a Temzébe torkollik).
Kellemesen elbeszélgettünk egészen este 11 óráig, és valami egészen megható dolog is történt. Amikor arról meséltek, hogy egy barátjuk a II. világháború elkerülését szorgalmazó angol arisztokrácia sorsát kutatta, megkérdezték, hogy én mit tudok a háborúról. Meséltem Magyarország szerepéről és sorsáról, megszállás ide, megszállás oda, és csak a csodálkozás volt, hogy nahát, nem is tudták, hogy mifelénk is ekkora balhé volt. Itt az emberek úgy tudják, a II. világháború Európában csak a briteket, franciákat, németeket érintette. Mondtam, hogy azért nem egészen, elkezdve a Bécsi Döntésektől, itt is szépen alakult a cirkusz. Ezután szóba került '56, amikor Melvin 6 éves volt, és mesélnem kellett a dolgok zajlásáról, amikor egészen váratlanul Melvin könnyeivel küszködve felállt, elnézést kért és kiment egy percre. Mint később megtudtam, ő igazán a szívére veszi az ilyesmit, ezért megérintették az elmeséltek. Kérem szépen, egy angol úriember megkönnyezte '56-ot. Adunk neki is díszpolgári címet, nevezünk el róla teret? Olyan jól végül sikerült összehaverkodni Melvinnel és a kedves feleségével, hogy meghívtak minket a hajójukra vacsorázni, majd ha Márti is visszatért. Egészen elképesztő, mennyire rendes emberek élnek itt.
Bolgárok
Emlékezhettek, meséltem arról, hogy a bolgárok nem szeretik a mosogatóban a szűrőt, és hogy állandóan tojást zabálnak. Ezen áldásos tevékenységük gyümölcse ma reggelre beérett: a lefolyó tökéletesen eldugult, az udvar egy része pedig úszott a szennylében. Mivel ők nem voltak sehol, valamint mindenki más szeretné használni a mosogatót és a mosógépet (közös csövük van a csatorna irányába), én voltam a szerencsés, aki könyökig gumikesztyűben túrhatott a csatornában, hogy legalább megmozduljon a cucc lefelé. Vettem ezenkívül lefolyótisztítót, és beleküldtem fél flakonnal a csőbe. Nem hiszem, hogy ez tartósan megoldja a helyzetet, ezért javasoltam SZ-nek, hogy hétfőn hívjon egy csőgörényest, az árát pedig majd kérje a bolgároktól. Én ezzel együtt lefújtam fertőtlenítővel a fél udvart, megmostam minden lábbelimet, amivel kint jártam és legalább 4x mostam át a kezeimet (könyékig) alkoholos fertőtlenítővel. Valószínűleg kedves balkáni barátainknak fogalma sincs arról, hogy a szennylében való bokáig gázolás milyen veszélyeket hordozhat, vagy a híres balkáni tisztaságnak köszönhetően egyszerűen hozzá vannak szokva. Iszom is egy pálinkát mindjárt, hogy belülről is fertőtlenítve legyek megfelelően.
Folyt.köv. hamarosan.
