A nagy készülődés közepette is kell a pihenés.
Márti már elkezdett a vizsgáira tanulni, pedig májusban lesz az első, de azt mondta, addig akar matekot tanulni, amíg itthon vagyok, mert akkor tudok segíteni. Ebben is van valami. Én pedig átrágtam magam az Adatbázisok könyv 8-as fejezetén (ha a könyv a Biblia, akkor a 8-as fejezet a Teremtés könyve!), most már SQL Server 2008 könyveket nézegetek. Decemberben vizsgáztam belőle, így elég csak lapozgatni, hogy felfrissüljenek az emlékek. Közben pedig szól a Ruszki Drum&Bass.
A szombat lesz nálunk -úgy néz ki- a szokásos bevásárlónap. Spórolás jelleggel nem tömegközlekedéssel, hanem sétálva haladtunk el a nem túl távoli ASDA bevásárlóközpontba, ahol szerintem már nem is dolgozik fehér ember. Egy heti bevásárlásunk volt 30 font, azaz 9000 forint. Persze, ha már itt él az ember, nem szabad átszámolni semmit, csak azért mondom, hogy gyorsan össze tudjátok hasonlítani. Nem gondolom rettentő drágának. Úgy, hogy vettünk például 80 deka pörköltnek való ír marhahúst, és ha már marhapörkölt, akkor egy üveg francia vörösbort is. Utóbbi árának felét (szerintem) az teszi ki, hogy francia, mert egyébként semmi különlegesség nem volt benne. A Varga pincészet akármelyik vörösbora felveszi vele a versenyt, és nem kerül 4.5 fontba. De magyar bor sajnos Londonban csak elvétve szerezhető be (tudomásom szerint).
Hazaérve már jócskán benne voltunk a délutánban, és még a konyhára is várni kellett, hogy felszabaduljon. Idővel kezdetét vehette a konyhaművészet és azt kell mondjam, ismét nem vallottam szégyent. Olyan, de olyan vörösboros marhapörköltet főztem emberek, hogy hét nyelven beszél! Hálás vagyok szüleimnek, nagyszüleimnek, keresztszüleimnek és a nagybácsiknak, hogy a nevelésemből nem maradtak ki a "Hogyan főzzél édesfiam kurvajó pörköltet"-jellegű jótanácsok. Ettől csak az lett volna tutibb, ha bográcsban készül, de az nem áll rendelkezésre (és kert sem). Viszont pálinka és pirospaprika az volt hozzá :) Mindkettő fontos titkos összetevő, előbbit a szakácsba, utóbbit a pörköltbe borítottuk, és így lett igazán kiváló a végeredmény.
