"Siralmas énnéköm tetűled megváltom,
Áldott Magyarország, tőled eltávoznom;
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!"
/Bornemissza Péter: Cantio optima/
Sziasztok!
Indul a kaland.
Bemutatkozást meg helyzetelemzést, hogy hogyan is kerültem ide, nem írok, hiszen a blog címét főleg ismerősök tudják. Aki pedig valamire kíváncsi, kommentben bátran kérdezzen!
Mint minden rendes disszidálás, ez a blog is a búcsúbulikkal kell kezdődjön. Azért a többes szám, mert egyrészt így többször fejre lehet állni, másrészt a kollégáknak bizonyára kényelmetlen lett volna egy debreceni móka (ide a rozsdás bökőt, van amelyik az útlevelét is hozta volna!), ugyanígy pedig a focis/tócis pajtásoknak is kényelmetlen lett volna Budapest.
2011. március 16., Budapest - Morrisons 2
Az első helyszín szerdán a Mori2 volt, ahová 25 fős asztalfoglalást tettem. Kisebb meglepődést tapasztaltam a vonal másik végéről, de végül sikerült kialkudni a 25 főnyi helyet az emeleti teraszra, 17:30-ra. (A telefont felvevő pultos srác a 17:30-at először fél7nek értelmezte, másodjára sikerült a fél6.)
Azt kell mondjam, nagyon jól sikerült a buli. A létszám nem volt túlzott optimizmus, voltunk ennyien. Külön örültem, hogy a rég nem látott Goston és Anna is befutottak egy itókára. Persze ekkora létszámnál már fennáll a kockázat, hogy lesz legalább egy vendég, aki nem bír magával, de szerencsére ez az apró gikszer sem tudta elrontani a hangulatot (Gergő, remélem már érzed az ujjad!). Az elfogyasztott végtelen mennyiségű Cuba Librenek köszönhetően ha Kuba nem is szabadult fel, a lelkünk mindenképp, így aztán alaposan megfáradva térhetett haza mindenki. (Képek készültek, amint át tudok méretezni párat, fel is kerülnek.) Én 1:30-kor kerültem ágyba, magam volt a két lábon járó frissesség a csütörtök reggeli mítingen.
2011. március 19., Debrecen - Orfeusz
A búcsúturné második állomása a debreceni Orfeusz volt, amit szerintem joggal nevezhetek törzshelyemnek. Ahogy a törzsközönség jó része, úgy én is követtem Bandiékat a Bajcsyról a Kék Banán helyére, meg egyébként is viszonylag jól ismert hely, így aztán Lacón kívül senkinek nem okozott problémát megtalálni. Itt 10 főre volt asztal foglalva, ezzel pedig alulbecsültem a létszámot, mert az est csúcspontján szerintem tizenöten is lehettünk, vagy többen. Nem számoltam, ahogy a Ballantines-kólákat (becenevén: balikóla) sem. Vagy tíz lefért biztosan...
Előfordult már velem régebben is, amikor az Orfeusz még a Bajcsyn volt (a partinegyedben, ha úgy tetszik), hogy hiába volt a nagy mulatás mondjuk a Bázisban, többet ültem Bandiéknál. Mert ott nem tapostak össze, mert ott lehetett beszélgetni. Ez egyébként továbbra is fennáll, így ne lepődjetek meg, ha lementek egy szombat este az Orfiba alapozni, és ott is ragadtok. Erre a jelenségre most egyenesen számítottam, így az esemény Facebook meghívójában sem szerepelt más helyszín.
Hanem azért fél3 körül T barátom felvetette, hogy a Home-ban huzató-rotyogó buli van, esetleg meglátogathatnánk. Egy kis topogás így a végére nekem sem volt ellenemre, ezért hát felkerekedtünk, és átbattyogtunk a Home club díszes falai közé. Viták tárgyát képezi Debrecenben mai napig, hogy most akkor a Home jobban néz-e ki, mint a Bázis, meg kisebb-e, ebben én nem foglalnék állást, nekem tetszik. Ez a fajta zene pedig (főleg prog) ami szólt, kifejezetten jól áll a jelenlegi díszletnek. Több ilyen bulit Debrecenbe!
Hiba tehát a búcsúbulikban nem volt, pont úgy sikerültek, amilyennek terveztem őket. Nagyon köszönöm mindenkinek a részvételt! Jó volt veletek még egyet (kettőt) mulatni. Hiányozni fog ez (is).
